Ha az akku és a motor olyan távolságba kerül egymástól, hogy a gyárilag beépített vezetékek nem elegendőek, akkor toldani kell őket. Ennek az elméletét próbálom leegyszerűsítve összefoglalni.
A szabályzó különböző áramimpulzusokkal vezérli a motort. Ez azt jelenti, hogy pillanatról pillanatra más-más áramot vesz fel a táp felöl. Van hogy 1A körül, de van hogy a motorra jellemző maximumot (akár 30-40A). Ezt néhányszor 10KHz-es frekvenciával teszi. Mivel a tápkábelnek és az akkunak is van ellenállása (sima ohmikus), ezért a nagyban változó terhelés a szabályzó oldalán nagyban változó tápfeszültséget okoz. Ez a változó tápfesz simán megbolondítja a szabályzóban lévő processzoros vezérlést, illetve rontja a leadott teljesítményt. Mindezen hatásokat csökkenti a szabályzón lévő puffer kondenzátor.
A tápon maradó kis mértékű váltóáramú komponens teljesen normális. Az igaz, hogy ha túl nagy a toldás ellenállása (túl vékony vagy túl hosszú vezeték) akkor a kondi már nem tudja ellensúlyozni (pufferelni) és romlik a teljesítmény, vagy megbolondul a szabályzó. Természetesen hosszabb vezetéket általunk berakott plusz kondenzátorral simán lehet ellensúlyozni. A plusz kondenzátort a szabályzóhoz minél közelebb kell a vezetékre forrasztani (vagy magára a szabályzó nyákjára).
Tehát összegezve, a toldás mindig teljesítményveszteséggel jár, de ha ügyesen csináljuk (táp oldali toldás, szükség szerint plusz kondenzátor) akkor nincs számottevő negatív hatása.
Toldani mindig a szabályzó vezetékét kell, az akku felöli oldalon.
Ha a 3f oldalt toldjuk, akkor egyrészt nem tudjuk a negatív hatásokat pufferkondival ellensúlyozni, másrészt a hosszabb vezeték intenzívebben sugározza ki az esetleges kapcsolási felharmonikusokat, tehát potenciális zavarforrás is lehet. E mindenképpen a rosszabb megoldás.
A vezetékeknek van egy maximális terhelése. Ezt a vezeték vezető keresztemetszetéhez arányosan adjuk meg. Ennek van komoly szakirodalma, de nagyságrendileg 2,5-5,5A / mm2 -es értékkel nagyot nem tévedünk.